Horgászbeszámoló a Szőkei hármas tóról és a várva várt Bojli paszta teszt
Augusztus utolsó hétvégéjén -hosszú böjt után- végre ismét alkalmunk nyílt csapattársammal egy közös, jó pecát összehozni. Legalábbis a közös pecában biztosak voltunk.
A Mr. Bojlis termékek lelkes tesztelőjeként a gyártó és a minőség adott volt, már csak az ízvilágot, a méretet és a mennyiséget kellett megálmodnunk.
Bálint barátom kíváncsian és elfogadóan vetette magát alá az akaratomnak a golyó származását illetően. Annyit beszélgettünk ezekről a csalikról, kis túlzással remegve várta az alkalmat, hogy kipróbálhassa, mit is tudnak. Én pedig lankadatlan lendülettel terveztem-szerveztem hol kéne folytatnom a tesztelést.
A mostani horgászat helyét egy verseny felkészülés ihlette, és ha már verseny, picit nagyobb mennyiségű bojlival támadtunk.
Szeretjük a baranyai vizeket. Egyre több jó halállománnyal rendelkező tó születik, nekünk, horgászoknak legnagyobb örömére. Ezúttal a pár éve létrehozott Szőkei hármas tóra szólt 72 órára a foglalásunk.
Érkezésünk éjjelére hidegfrontot jósoltak, alapos öntözéssel, mennydörgéssel, villámlással karöltve. Késő délután jutottunk csak le a tóra, így a lenyugvó nap pislákoló fényében a táborállítással indítottunk.
A gyülekező gomolyfelhők, és az erősödő északi szél arra engedtek következtetni, hogy az időjósoknak megint igazuk lesz.
És így is történt. Miután álltak a menedékek, Bálint halált megvető bátorsággal evezett be a kiszemelt területre az egyre hevesebben tajtékzó hullámverésben.
A gyors bójázást még gyorsabb alapozó etetés követett, majd a vihar érkezéséig 1-2 óra alibi horgászat következett. Bálint a túránkra 24-es méretű Robin Red mellett tette le a voksát, míg én 20-as golyóval készültem, fokhagymás-kolbászos ízesítéssel, valamint Mr Bojlis jó atyánk, Imre, mindkettőnket meglepett 30 dkg ízazonos bojli pasztával, így alkalmunk nyílt ezirányú tesztelésre is.
Egyenletes mederfenék jellemzi a tavat, így most csak az volt a kérdés, az iszaposabb, vagy a kopogós részek fognak most jobban működni. Bálint a bója bal oldalán foglalt helyet, megcélozva a kifürdött területeket, én a jobb oldalon, a kb. 15 centis iszapon próbáltam meg lépre csalni a halakat.
Nem sokkal a bedobás után, közvetlenül a vihar érkezése előtt Bálint egyik botja elfüstölt, ezzel egy kereken 5kg-os, szép töves jelezte, hogy talán nem lesz minden veszve.
Azonban egyre sűrűbben úszott fényárban az ég, így rövidke áztatás után kitekertük a végszerelékeket, nem kockáztattuk meg a hadonászást a karbon botokkal.
Az éjszaka nem volt kegyes, a bojlik helyett csak a sátrak vízállóságát sikerült kipróbálni, de azt legalább eredményesen. Hál’isten hajnalra az égiek úgy gondolták, picit zárhatnak csapokon, így a délelőtt folyamán valamelyest békésebben szemerkélt az eső.
A halakra pedig pezsdítően hatott a frissítő. Bálint 165 kg, én 35 kg bajuszost tereltem partra ezen a napon. Most a 24-es golyó volt a nyerő, olyannyira, hogy sikerült megállítani és a környéken tartani a halakat, amikből szebbnél szebb példányok csábultak el a pasztázott Robin Red-es bojlira. Ezen a napon összesen 23 darab pontyot sikerült ideiglenesen bölcsőbe fektetnünk, 8,7 kg-os átlagsúllyal.
A második nap reggelén végre elállt az eső, így hát zavartalanul is horgászhattunk/száradhattunk volna, azonban a sokszor erősödő északi szél a tó összes elpusztult algáját jó 150 méteres sávban elénk tömörítette, aminek a rettenetes szagon és a cuccaink összemaszatolásán kívül az lett a következménye, hogy a kapások száma minden próbálkozásunk ellenére először csak drasztikusan lecsökkent, majd harmad nap reggelre teljesen meg is szűnt.
Túránk végéig Bálint még közel 90 kilógrammal segített bele a végeredménybe, én már csak 27 kilógrammnyi bajuszossal küzdhettem meg.
Az összesítésnél viszont kiderült, hogy a hátráltató tényezők ellenére sem kellett szégyenkezve hazakullognunk. Talán másfél nap aktív horgászattal így is több, mint 300 kg pontyot sikerült egy fénykép erejéig kezünkben tartani. 7 db pontyunk volt 10 kg felett, 3db 12 kg felett, és egy 16 pluszos szépség is horogra akadt a kiváló csaliknak és a kitartásunknak köszönhetően.
Említettem a pasztát, hát beszéljünk picit róla. Teljesen objektíven is azt mondanám, tökéletes állagúra sikerült. Nagyon jól lehetett vele dolgozni, és nem mellesleg szinte minden halunk ezzel az oldódó bevonattal ellátott bojlira jött. Nagyon kis mennyiség elegendő egy-egy golyó felpasztázásához, a csalogatóerőt pedig nagymértékben növeli. 😉
A teljesség kedvéért még ejtenék pár szót a csalik felkínálásáról, illetve a végszerelékekről.
Mindketten horgásztunk heli riggel, illetve fixre húzott ólomklipszes megoldással is. Változatlanul a bevonatos előkezsinórókat preferáljuk, és ezúttal is kizárólag KD rigeket kötöttünk. Az előkék hossza sosem volt 15 centinél hosszabb, a golyókat pedig minden dobásnál kis PVA csomagokkal próbáltuk még ellenálhatatlanabbá tenni. A hálóba vagy 3 szem bojli, vagy bojli őrlemény került stick mix-ként.
Ezekről is készült pár fotó Nektek és az utókornak. Ha hal lennék, én sem tudnék ellenállni egy ilyen felkínálásnak.
Búcsúzóul köszönet Mr Bojlinak a kimagasló minőségű és fogós termékekért, amik ezen a túrán sem hagytak minket cserben!
Következő bejegyzésemben egy olyan horgászat tapasztalatait fogom összefoglalni Nektek, amiből kiderül, mit tud a 24 mm-es Robin Red kora őszi időjárás mellett.
Addig is kívánunk sok szép horgászélményt, találkozzunk a tóparton!
Viktor és Mr Bojli
Iratkozz fel a Youtube csatornánkra, ahol Imre rendszeresen új videós tartalommal fog várni!