Bojlizás Viktorral
Mit tud a 24 mm-es Robin Red Bojli?
Sziasztok,
a következő Mr Bojlis termékekkel elkövetett horgászatom helyszínéül a Marcalgergelyin fekvő Joó-tavat választottam. Bevallom Nektek, évről évre visszatérek erre a helyszínre és bár elsősorban mindig a pihenés a cél, a nappali órák javát -ha tehetem- horgászattal szoktam tölteni.
Eddigi tapasztalataim azt mutatták, hogy bár a tó halállományának jelentős részét (a helyi erők nagy örömére) a 2-2,5 kilogrammos konyhapontyok alkotják, kellő kitartással, megfelelő etetési stratégiával és persze egy jó csalival lehet pár darabot zsákmányolni a darabosabb példányok közül is.
Összesen 72 óra állt rendelkezésre pár szebb bajszos matracra fektetésére -legalábbis ennyi időre szólt a szállás foglalásunk.
Szeptember 4.-én, 16 óra körül érkeztünk a szálláshelyre, ami egy két szintes, minden igényt kielégítő rönkház volt, kandallóval, jakuzzival, gyönyörű környezetben, közvetlenül a tó partján felépítve. Ha nem lennék megszállott pontyvadász, biztosan kevesebb idő jutott volna a halakra.
De menthetetlenül az vagyok, úgyhogy a kompromisszumra törekedve megbeszéltük párommal, hogy a reggeli fényváltást meghagyjuk a korán kelőknek, nyugodtan megreggelizünk és minden délelőtt 10-11 óra magasságában kezdem el vallatni a vizet.
Első esténk horgászat mentesre sikerült, a viharos déli szél, a szűnni nem akaró zuhogó eső és a nappali 17 fok nem támogatta az elképzeléseimet. De nem is akartam erőltetni, hiszen mindig jó, ha van lehetőség úgy előetetni, hogy legalább egy napig nem zargatjuk előtte a vizet.
Említettem, hogy célhalaim jelenleg a termetesebb példányok voltak, ennek megfelelően kizárólag 24 mm-es prémium bojlival készültünk, Robin Red ízesítéssel, valamint az íz azonos paszta sem maradhatott el a csomagból.
Nem akartam minden halat megfogni, szelektálás volt a cél. Ennek megfelelően beértem volna napi 5-6 kapással is, de nem így történt… 🙂
Mint utólag kiderült, az első nap volt a legkönnyebb dolgom. Emeleti hálószobánk ajtaja pont a tóra nézett, így az alapozó etetést, ami 3 kg friss 24 mm-es golyóból állt, az erkélyünkről végeztem el. A lefoglalt állás rögtön a szállás felőli oldalon a legelső horgászállás volt, ami a helyiek szerint messze nem a legjobb helyek egyike, de nekünk most a kényelem is fontos szempont volt.
Kb. 100-110 méter széles lehetett a víz előttünk, amit középen egy karó választott ketté. Ez elé a karó elé szórtam sávosan, majd ismételtem meg minden nap reggel 8-kor és este 6-kor, de már kisebb mennyiségekkel. Etetés után már csak a kandallót kellett begyújtani, pihenni és reménykedve várni a reggelt.
Másnap reggel ismét etetés, lassan összepakoltam és végre irány a vízpart. Kétféle csalizással próbálkoztam. Egyik végszerelékemen 24-es Robin Red, mellette pva-ban bojli őrlemény, másikon szintén 24-es golyó, ezúttal jobban ellógatva, erősen felpasztázva. Délelőtt fél 10-kor csobbantak a szerelékek, és talán 10 percet sem kellett várni az első füstölős kapásra.
A pva-s csomag megtette a hatását, és rögtön kezdésnek egy nagyon erős 5,5 kg-os tövest sikerült horogra csalni a 4 méteres vízből. Lelkesen dobtam vissza a helyére a frissített csomagot, azonban délután fél 4-ig sajnos nem volt jelentkező megzavarni a pihenésünket.
Ami ezután jött, arra azonban nem voltam felkészülve -legalábbis ekkora méretű csalik esetén ritkaságszámba megy.
Innentől felváltva sültek el a botok, 10-20 percenként feleseltek egymással a kapásjelzőim és fárasztás fárasztást követett. Ami a leghihetetlenebb volt, hogy este 7 óráig az átlagsúly 2,5 kg körül mozgott. Aztán végre meglátogatott az első hal azok közül, amikért igazából jöttünk. Ő egyben a túra legnagyobb hala is lett a maga kerek 11 kilogrammjával.
Megjegyzem, míg otthoni vizeken épp csak hajlandó vagyok lefényképezni egy 10-es forma pontyot, ebből az állományból hihetetlen élmény volt levadászni pár pocakosabb példányt. Fényképezés után hamar ránk esteledett, és míg fel nem adtam az aznapi harcot még 4 bajszos tette tiszteletét nálunk, közülük a legszebb pár dkg híján majdnem megütötte a 10 kg-ot. 23 órakor már a házból hallgattuk a levegőztető folyamatosan locsogó, nyugtató hangját, és még izgatottabban vártam a másnapi folytatást.
Ébredés után gyorsan etetés, készülődés, reggeli, és 10 órakor ismét két csobbanással jeleztem az uszonyosoknak, hogy kész vagyok harcba szállni velük. Túrám alatt végig erős déli szél fújt, ami folyamatos hátszelet jelentett, ráadásul ez közeledő hidegfront hatására a légnyomás is egyre lejjebb esett. Ennek ellenére ez az indulás már sokkal jobban sikerült, nem is gondoltam volna, hogy a nappali órákban is fényképezkedhetek pár szebb pontyocskával. Az első órában gyors egymásutánban egy 9,4 és egy 9,1 kg-os, majd egy 4,5 kg-os szépség jelentkezett pózolásra.
Ebédidőben kis szünet következett a pecában, ami délután 4-ig húzódott el, de elhatároztam, hogy az utolsó napunkon kitartok hajnalig, így pótolva lesz a kimaradás.
Újracsalizás és bevetés után késő délután megint jött pár kisebb töves, majd 21 órától, az éj leple alatt beindult a haldömping, amit éjjel negyed 12-kor egy 8,7 kg-os tükrös koronázott meg.
Pakolásig még 6 darab harcos érkezett közel 6 kg-os átlaggal, de hajnali 3-kor elvágták a kapás sorozatot, úgyhogy fáradtan, de elégedetten búcsúztam el ettől a pici, de annál izgalmasabb víztől, ahol a kisebb pontyok is nagyon meg tudtak lepni az erejükkel.
Sajnos a horgászat második felétől a pasztát már nem tudtam használni, hiszen a konyha méretű pontyok falták ezt a finomságot, és így lehetetlenné tették a szelektálást. Az utolsó éjszakán pedig már csak a szimpla 24-es golyóval (egy fél szivacs bojlival kikönnyítve) tudtam elérni, hogy lassabban találjanak rá a kicsik, ezzel lehetőséget adva termetesebb társaiknak, hogy a lencsevégre kerülhessenek.
Természetesen ha az össztömeg lett volna a cél, hatalmas segítség lett volna a pasztás varázs réteg, hiszen nagyon lerövidült használatával a kapásig eltelt idő. A halak kapókedve -ahogy felismerték és reagáltak a minőségi táplálékra- biztossá tett benne, hogy szerencsém volt, amiért nem 16-os csalizó golyót pasztáztam fel, és vettem vele üldözőbe az uszonyosokat.
Végül az összesítés: 27 óra parton töltött idővel 150,4 kg pontyot sikerült ideiglenesen zsákmányolni. Egy darab nyomott 10 kg-nál többet, és 5 darab volt 7-10 kg között. Az átlagsúly pedig 4,85 kg lett, amivel ezen a vízen maximálisan elégedett voltam.
Végszerelék a szokásos heli rig volt, a horgokat pedig vagy KD riggel, vagy Blowback riggel kötöttem. Összesen 1 halvesztésem volt, szóval a szerelék utolsó 15 centimétere is hibátlanul működött, tette a dolgát.
Köszönet Imrének a szuper csaliért, és az égieknek a támogatásért!
Szeptember utolsó hétvégéjén Bokodról jelentkezik a teljes csapat, és természetesen arról is részletesen beszámolok majd Nektek. 😉
Köszönöm, hogy elolvastátok!
Viktor és Mr Bojli
Iratkozz fel a Youtube csatornánkra, ahol Imre rendszeresen új videós tartalommal fog várni!
Tetszett Viktor bejegyzése?
Olvass tovább:
Viktor mesél nektek: Nyár végi bojlizás és bojlipaszta teszt