Egy bojli mind fölött?
Természetesen egy gyártó, vagy tesztelő sem mondhat ilyet. Én sem teszem. Azonban úgy gondolom, hogy manapság, mikor kis túlzással minden második utcasarkon bojlit próbálnak gyártani, egyre nehezebb a választás annak a horgásznak, aki ilyen csalival szeretné becserkészni kedvenc békés halait.
A boltok polcai rogyásig vannak túlárazott, agyon favorizált bojlikkal, melyek mind a legjobbnak vannak kikiáltva. És mi emelné manapság egy golyó értékét magasabbra, mint az ára.
Ezt a versenyt természetesen mi, hétköznapi horgászok szenvedjük meg. Azonban mi csak egy olyan csalit keresünk, amivel – azt megfelelően használva – akár szélsőséges körülmények között is eredményesek lehetünk és kapásra ingerelhetjük a halakat. Legyen az rapid peca, vagy egy 5 napos túra.
Ebben szeretnék a segítségetekre lenni és örömömre szolgál, hogy rögtön az első tesztpeca alkalmával egy ilyen horgászélményt oszthatok meg veletek. Szerencsésnek érzem magam, hogy egy fantasztikus csapat tagjaként egy olyan terméket mutathatok be nektek, amiben tényleg nem fogtok csalódni.
Hrubos Viktornak hívnak, 26 éve horgászom, a bojlizás és feederezés rejtelmeibe pedig 8 éve próbálok egyre jobban elmélyedni. És bizony folyamatosan van mit tanulni, és erre buzdítalak titeket is, mert sokszor apróságokon múlik a siker.
A szürke, dolgos hétköznapokból kiszakadva augusztus első hétvégéjén végre lejutottam a partra, ahova terv szerint vasárnap reggeltől hétfő késő délutánig tudtam ellógni, hogy hódolhassak legnagyobb szenvedélyemnek. Egy ujjsérülés miatt sajnos közel egy hónapig nem tudtam hajkurászni a bajuszosokat, és ahogy az lenni szokott, már-már elvonási tünetek is jelentkeztek.
Ebben az időszakban találkoztam a céggel is. Elsőnek a rendkívül kedvező árazás tűnt fel, ami a 4-5 ezer forintos kilónkénti árhoz szokott szemnek azonnal gyanússá teszi a terméket. Tapasztalatból mondom, hogy az igényesen összeválogatott összetevőknek és a jó receptnek köszönhetően egy próbát mindenképpen megér ez a bojli.
Mint minden tervezett horgászat előtt, most is naponta többször reménykedve fürkésztem a különböző időjós oldalakat, hátha megáldanak az égiek és kapok egy kis hidegfrontot. Sajnos a felfrissülés váratott magára. 35 fokos nappali hőség fogadott, ami a hajnali órákra sem csökkent 20 fok alá. Ennek megfelelően a vízfelszín hőmérséklete megütötte a 28 fokot, ami horgász szemmel nézve közel sem volt bíztató. Mire készülhet általában ilyenkor a horgász? Nappali órákban naptej, sör, árnyékba menekülés, bízva egy mozgalmasabb fényváltásban és éjszakában.
Iratkozz fel az új Youtube csatornánkra, ahol Imre rendszeresen új videós tartalommal fog várni!
Mivel a tóban a nagy mennyiségű konyhaponty mellett szép számmal akadnak darabosabb példányok is, így a szelektálás végett – ezzel mindent egy lapra feltéve- a chilis-borsos prémium bojli mellett döntöttem. Ez az ízvilág az utóbbi évek nyári horgászatain sosem hagyott cserben, igaz ezelőtt csak method mixben alkalmaztam.
Rövid túrám második felére gyenge északnyugati széllel kecsegtettek, így helyválasztásom ennek megfelelően a délkeleti oldalra esett, itt is a viszonylag mélyebb részre, ami ezen a tavon átlagosan bő másfél méteres vizet jelent. A bojliba vetett bizalmam, a vélhetően jó helyválasztás, és a stabil 1017-es légnyomás, amit jósoltak erre a szűk másfél napra a szélsőséges körülmények ellenére is bizakodóvá tettek. Hiába, nem indulhatunk el úgy horgászni, hogy úgysem fogunk semmit. 🙂
Helyfoglalás után első dolgom volt megismerkedni Imre „csoda csalijával”. Minden kíváncsiságom ellenére a 4 nappal ezelőtt érkezett csomagot eddig a pillanatig érintetlenül hagytam. Kiszabadítva a csomagolásból, kellemes, nem túl tolakodó illat csapta meg az orromat, melyet 2-3 óra vízben ázást követően is tartott a golyó.
Igaz, ritkán volt alkalma ennyi ideig érintetlenül tétlenkedni a hajszálelőkén. 5 kg, 20 mm-es prémium bojlival készültem a túra idejére, melyből alapozó etetésként 1kg-ot dobócsöveztem a lehető legpontosabban, körülbelül 80 méteres távolságra. Picit lazább szerkezetű csaliról beszélünk, ennek köszönhetően jobban dolgozik a vízben, viszont csövezés előtt érdemes nem csak a dobócsövet alaposan (és rendszeresen) bevizezni, hanem minden marék golyót is vízbe mártani pár másodpercre, megelőzve ezzel a levegőben történő szétesését.
Kipakolás és a végszerelékek bevetése után nem kellett sokat várni az első kapásra. Fél 7-kor már csobbantak a csalik a pva csomagokkal, negyed óra elteltével pedig füstölős kapással jelentkezett az első versenyző, aki sajnos 5-10 perc fárasztás után lefordult a horogról. Frissítést követően kb. negyed óra múlva ez megismétlődött. Érzésre mindketten a nagyobbacska fajtából valók voltak. Csalódottságomat csak az izgatottság tudta felülmúlni. Az etetés és az első bedobás között mindössze fél óra telt el. Csak az járt a fejemben, ha a nap folyamán megmarad ez a tendencia, bizony mozgalmas pecában lesz részem. Lesz miről írjak, és a színem miatt sem kell majd aggódjak. 🙂
A 8-as méretű Gardner Continental Mugga horgokat mindkét boton gyorsan 6-osra cseréltem, majd minél gyorsabban felcsalizva repültek is vissza a helyükre. Alig 10 perc telt el és ismét erős húzós kapással jelentkezett valaki a jobboson, azonban most nem volt menekülés. Bő 20 perc fárasztás után már a bölcsőben pihengetett az első bajuszos egy gyönyörű tükrös személyében. Leírhatatlan volt az örömöm, hiszen tárázás után a mérlegelőn az első Mr. Bojlival fogott halam 12,2 kg-ot mutatott.
A nap viszont gyorsan emelkedett és ezzel együtt a hőmérő higanyszála is hamar 30 fok fölé szaladt. Sajnos a sürgésforgás után gyorsan elhallgattak a kapásjelzők, viszont a legnagyobb melegben, délután negyed 2-kor megint csippant a jelző, ami szokás szerint vehemens húzós kapással jelezte, hogy valaki ismét fényképezkedni szeretne. 8,5 kg-jával vele is büszkén fotózkodtam, hiszen ritka, hogy ebben a kánikulában egyáltalán kapásra lehet bírni párat a szebbek közül.
Ezután ismét pár óra pihenés következett, majd este fél 7 előtt kicsivel beindult a haldömping, és másnap délutánig átlagosan másfél-két óránként valamelyik boton kapás volt. És nem a kisebbek közül. Fontos megjegyezni, hogy este fél kilóval frissítettem az etetést, illetve halanként 15-20 szem golyóval jeleztem feléjük, hogy továbbra is érdemes itt keresgélni táplálék után. A bojlit nem kombináltam semmivel, viszont nem volt dobás 2-3 szemes pva csomag nélkül. Horogkötésnek kizárólag az általam favorizált KD riget használtam, bevonatos előkezsinórral kötve, a zsinórt 1 cm-ig lehámozva a horogszem felett, így biztosítva a szabadabb mozgást, és a gubancolódás mentes dobást.
A későbbiekben az alábbi fogásokkal büszkélkedhettem:
18:20-kor 8,8 kg-os tükrös; 19:40-kor 11,5 kg-os tükrös; 23:40-kor 9,1 kg-os tükrös; 05:30-kor 9,7 kg-os nyurga ponty; 08:15-kor 15,8 kg-mal a „bandanagy” személyében egy öreg tükrös lepett meg; 10:45-kor egy 2-es forma tükröske tornászta rá magát a horogra; 11:20-kor 7 kg-os tükrös; 11:55-kor 8,1 kg-os tükrös; 12:40-kor ismét a legnagyobb melegben egy 12,10 kg-os tükrös, amit 15:20-kor egy 13,4 kg-os pocakos pontyocska követett; 16:20-kor 8,2 kg-os tükrös, 16:30-kor 7,6 kg-os pikkelyes, majd 17:30-kor egy 9,1 kg-os ponty zárta a túrámat.
Összesen 5 halvesztésem volt, mind a darabosabb fajtából. Sajnos az itteni halak száját sem kímélik a gondatlan kezek, azonban a mellékelt fényképek segítenek emlékezni, hogy bizony a lefordulások mellett ezen a túrán is bőven voltak jelentkezők melengetni a lelkemet.
A 143 kilógrammos végeredmény versenykörülmények között is megállta volna a helyét, viszont egy forró augusztusi túra, mikor a sporttársak jelzői is csak elvétve szólaltak meg, még magasabbra emelte számomra az értékét.
Köszönet Mr. Bojlinak a fogós csaliért, és az égieknek, hogy ismét minden összeállt egy jó pecához!
Kívánok Nektek is sok szép élményt ezekkel a szuper csalikkal!
Ezután folyamatosan jelentkezem, remélve, hogy minél több örömteli pillanathoz segítünk Benneteket is!
Viktor és Mr Bojli csapata
Tetszett Viktor bejegyzése?
Olvass tovább:
Viktor mesél nektek: Nyár végi bojlizás és bojlipaszta teszt